Modellező hátterem

Az első tétova lépések

Ki ne hajtogatott volna kölyökkorában papírrepülőt? Valaha így kezdtem én is... Persze nem is én lettem volna ha megelégszem az általános hajtogatási módokkal, lelkesen próbálkoztam újabb és újabb formákkal, amik aztán vagy beváltak, vagy (legtöbbször :) nem. Próbáltam nagyobb repülőket is ragasztani kartonból, persze nehezek lettek és - aerodinamikai ismeretek híján - egyébként is alkalmatlanok a repülésre. Jó nagy súllyal az orrukban, erősen eldobva persze repültek ezek is - ballisztikus pályán :) Ez egy időre visszavetette a modellező ambícióimat.

Az első valóban működő modellem egy méter körüli kis Robbe szabadon repülő vitorlázó volt. A műanyag törzset és az egyszerű Jedelsky-féle tömör balsa szárnyat még én is könnyen össze tudtam rakni kitből. Damillal felhúzva nyáron, napsütötte mező felett sikerült vele olykor percekig fenn maradni. Akkor persze még mit sem tudtam a termikekről, nem érdekelt mi tartja fenn, csak örültem neki, lelkesen szaladtam utána. 

Bíztató folytatás

A modell építés igazi élményével egy fenyő-balsa vázas, japánpapír borítású vitorlázó ajándékozott meg először... Bár kicsit megijedtem a dobozban talált több tucatnyi bordától, fenyő lécektől, de annál nagyobb elszántsággal kezdtem megépíteni. Nem lett túl szép, de ragyogóan repült és büszke voltam magamra. 

Hiú remények

Úgy gondoltam most már nyugodtan tervezhetek saját vitorlázót is (lehettem vagy nyolcadikos). Persze az aerodinamikához még mindig csak annyit konyítottam mint házinyúl az integrálszámításhoz, szárnyprofilról, állásszögről, dihedralról és súlypontról fogalmam sem volt. A madarat mindenesetre lelkesen építgettem, az önállóság jegyében gondosan ügyelve hogy véletlenül se hasonlítson arra amit előtte kitből összeraktam... Aztán mikor eljött a nagy nap, a 'berepülés', szépen kislattyogtam egy közeli kis völgy szélére, és jó erősen eldobtam. A V törés nélküli, sár nehéz, valószínűleg orrkönnyű gép persze rövid úton átesett, lefordult oldalra és pörögve a bokrok közé csapódott. (Jó hogy senki se látta) Mégsem való ez nekem - gondoltam és hazamentem. 

Hosszú kihagyás

Ez után hosszú évekig csak ábrándoztam a modellezésről. Erősen vonzottak a rádió távirányítású autók, repülők, helikopterek, de nem engedhettem meg magamnak hogy belevágjak. Most visszagondolva jobb is így... 'Fogalmatlanul' felszállni egy repülővel, ne adj' isten egy helikopterrel, a legkevesebb hogy egy életre elvette volna a kedvem a repüléstől, de ami még rosszabb meg is sebesíthettem volna valakit. Az álmoskönyv szerint a gyors lezuhanás előre elrendeltetett volna... 

Hiú remények másodszor

2003 nyarán merült fel bennem a hirtelen ötlet hogy újra bele kellene vágnom. Az addig tapasztaltak alapján teljesen világos volt hogy ehhez bizony sokat kell tanulnom, így hát elkezdtem túrni a netet. Rengeteg dokumentációt, aerodinamikai és szerkezettani leírást olvastam át, hogy valami fogalmam legyen a dolgok mikéntjéről. Modellező 'öreg rókákat' kerestem meg hogy kikérjem a tanácsukat, megnézzem a gépeiket. Rátaláltam az RCModell.hu magyar modellező fórumra is, ahol szintén sokat tanultam. Amikor úgy éreztem hogy már elértem egy alap szintet amire lehet építeni, nagy fába vágtam a fejszémet. Önálló repülőgép - egy Mustang - tervezésébe fogtam. Mindjárt az elején megállapítottam, hogy a már megtanult elmélettel a fejemben is rengeteg a kérdés, rendkívül szerteágazó a feladat és sok szempont egyidejű figyelembe vételével, folyamatos fejben tartásával kell elore haladni. Nem követtem el még egyszer az önfejűség hibáját, a kritikus kérdéseket megvitattam tapasztalt modellezőkkel is. Így ha lassan, megfontoltan is - olykor kisebb nagyobb megszakításokkal - de haladok a tervekkel, talán egyszer el is készülök. 

2006.03.28.

Belecsapok a lecsóba

A türelmem viszont nem tartott sokáig, szimulátor helyett ki kellett próbálnom a modellrepülést 'élőben' is... Lassú, kezes, de emellett scale-szerű gépet szerettem volna, így a választásom egy könnyű hab A10-re esett.

Az impelleres gépeket rendszerint nem javasolják kezdőknek mert ezek általában erősen nyilazott szárnyú, gyors vadászrepülők modelljei. Az A10 azonban mind a valóságban, mind modellként erősen ívelt emelőprofilos, nem nyilazott szárnnyal rendelkezik, ezért alkalmas lassú repülésre.

Az olcsó kínai 'fröccsöntött' gépet elég egyszerű volt összerakni, bár azért jónak láttam néhány önkényes változtatást elvégezni rajt. Dobogó szívvel készültem az első 'éles' startra, de azért bíztam a szimulátorban repült 1-2 órában és persze magamban is. Nem tudtam mi vár rám, csak azt hogy a szimulátor önmagában édeskevés, azzal nem igazán lehet megtanulni repülni. Nem tudtam vajon tetszeni fog-e, vagy túl stresszes leszek, esetleg az első néhány sikertelen próbálkozás elveszi a kedvem örökre? Számomra sok múlt ezen a 'tűzkeresztségen'... Bár lehetőleg egyedül szerettem volna túlesni rajt (a nyilvános lebőgést elkerülendő :) valahogy mégis úgy alakult hogy az első repülésre kisebb fajta 'nézőközönség' verbuválódott össze. A nagy leégés elmaradt. Bár a technika nem szerepelt túl jól és emiatt estem is néhányszor, összességében sikeresnek mondhatom, megkaptam azt a sikerélményt ami - úgy érzem menthetetlenül - elindított a modellezővé válás útján...

Video a berepülésről:

GWS A10 berepülésem



2006.05.01.

Hiú remények harmadszor

Mire az A-10 összes gyermekbetegségét sikerült meggyógyítgatni, kissé leharcolt állapotba került, nehéz volt és túl sokat fogyasztott (rövid repülési idő) ezért nemigen repültem már vele. Egy Extra 300-zal próbáltam továbblépni, ehhez azonban még túl kevés volt a tapasztalatom. Egy teljes év alatt mindössze egy órát tudtam repülni, amivel - finoman szólva - nem igazán fejlődött a vezetési készségem:

Styroman Extra 300



Megjött az eszem?

Be kellett látnom hogy egy egyszerűbb, kisebb fogyasztású, strapabíróbb gépet kell építenem, és azzal minél több repülési tapasztalatot gyűjteni. A Styroman-féle trainer tökéletesen megfelel erre, alig egy hónap alatt több mint 4 órát repültem vele, és talán fejlődni is sikerült valamicskét. Most már türelmesebben, kapkodás nélkül építhetem a következő gépet, hiszen közben van mivel repülni. 

2007.06.15.

Gyakorlás teszi...

[trainer]

A Styroman-féle trainer remekül beváltotta a hozzá fűzött reményeimet... Kb 16 órát repültem vele egy év alatt, ez alatt sokat tanultam. A gép folyamatos fejlesztése fokozatosan adott újabb feladatokat mind építés/szépítés, mind vezetés szempontjából. Amit tudtam, azt hiszem kihoztam belőle. Erről bővebben itt olvashatsz:
http://www.cnv.hu/rcmodell/rcmodell_styro-trainer.php
Egyelőre kiszerelem belőle az elektronikát és nyugdíjazom, de a sárkány kifogástalan, bármikor újra repülhet.

Az új gép egy szintén Styroman műhelyében vágott EPP Extra. A célom vele hogy kicsit továbblépjek a vezetés terén a műrepülés irányába, szimmetrikus profillal, először alacsony majd fokozatosan növelt felületi terheléssel. Az első repült órán vagyok túl vele. Bár az időjárás miatt csak közepes illetve erős szélben tudtam repíteni, máris nagyon tetszik, úgy gondolom a feladatát remekül ellátja majd. 

2008.05.04.

"Robbanós" leszek!

Az elektromos gépekkel járó kényelmetlenség miatt a közeljövőben tervezem robbanómotoros (metanolos) gépekre való továbblépést.
(a helyes kifejezés a belső égésű, de az oldalon a továbbiakban az egyszerűbb robbanómotor kifejezést használom)

Ez kicsit furcsának tűnhet, hiszen általában az elektromosakra mondják hogy egyszerűbb, kevesebb gonddal jár... A 'robbanós' zajos, koszos, drága az üzemanyag és több a hibalehetőség.
Ugyanakkor az elektromosnál erősen korlátozott a repítési idő. Jelenleg 4 akkum van, ez kb 30-40 perc repítésre elég aztán mehetek haza tölteni... A töltés egy külön macera, 1C alatt töltöm az akkuimat ami kb 8 órát jelent, és mivel LiPo, tanácsos folyamatosan a közelben lenni.
Robbanóssal kint a reptéren tankolok, ha tetszik akár egész nap is repíthetek.
Elvileg elhanyagolható költsége van az elektromos üzemnek, hiszen csak tölteni kell... A 'tank' vagyis az akkumulátor azonban nem olcsó: a számomra megfelelő kapacitással a gagyi kategóriás LiPo akkuk is elérik a tízezres nagyságrendet. Négy darab árából egy hasonló teljesítményű robbanómotorhoz akár 50-60 üzemórára elegendő üzemanyagot vásárolhatok. Bár elméletileg a LiPo akkuk is több száz töltési ciklust bírnak, nálam sajnos kíméletes használat mellett 8-10 üzemóra után már jelentősen csökkent a kapacitásuk, többet is cserélnem kellett. Nem beszélve a nagyobb teljesítményű modellek meghajtásáról, amelyekhez már sokkal költségesebb akkumulátorok, szabályzók, töltők és motorok szükségesek...
Egyszeri nagyobb beruházás helyett inkább a folyamatos, de jóval alacsonyabb kiadás mellett vagyok.

Ennek jegyében pár hónapja a 'tervezőasztalon' van egy kisebb fa építésű robbanós gép, hogy mi az egyelőre titok, elég az hozzá hogy meglehetősen ritka és egyedi gépet választottam :)
Kár volna viszont azt a majdan elkészülő gépet választani a robbanós repülés elkezdésére, és esetleg zsákban vinni haza a hiányzó tapasztalatok miatt...
Ezért - noha elveimmel ellenkezik a gyári ARF/RTF modellek vásárlása - egy modellező kollegámtól jelképes összegért megvásároltam egy sérült műrepülőt. A kis YAK 54 egy jól bevált konstrukció, jó belépő lehet a robbanós világba. A javításában kiélhetem az építgetős hajlamaimat is.
A javításról itt olvashatsz:
http://www.cnv.hu/rcmodell/rcmodell_yak-54_javitas.php 

2008.05.05.

Apró malőrök

Noha még nem került fel az oldalra a javítás teljes folyamata, időközben azért elkészültem vele. Tegnap sor került a berepülésre, amelyre egy tapasztalt pilótát (a korábbi tulajdonost) kértem fel. A gép nem okozott csalódást, szépen repül. A biztonság kedvéért enyhén orrnehéz helyzetbe tettük a súlypontot ezért a magasságin kellett kicsit trimmelni, ezen felül semmit. Sajnos a bejáratós motor még nem teljesen üzembiztos, egy fordulóban leállt és a gép a közeli burgonyatáblában kötött ki. (ha megteszi azt a szívességet hogy repül még két métert akkor embermagas gazba érkezik, ami teljesen elnyelte volna a becsapódás energiáját)
A sérülés így sem komoly, csak a cseszterton cső hajlott meg és egy törzsborda tört el, hamar helyrepofozom és újra repülhet - immár alaposabban bejáratott motorral.
Ezúton is köszönöm a segítséget a pilótának, ha nem Ő van a botoknál valószínűleg darabokban hozom haza a gépet. 

2008.06.13.

A múltkori eset után alaposabb bejáratást kapott a motor. Egyben megállapítottam hogy valószínűleg megégettem az izzítógyertyát (véletlenül túl nagy árammal izzítottam) ezért bizonytalanná vált a motor járása - lehet hogy ezért állt le a berepüléskor.
A gyertyát kicseréltem amitől sokkal stabilabb lett a motor.

Az újabb próbálkozásra ma kerítettünk sort, két rövid start volt, egyik sem éppen felhőtlen.
Az elsőnél egy kör után le kellett szállni, a motor bizonytalankodott és a csűrő is beflatterolt.
Ez a jelenség öngerjesztő rezgés, általában nagy légsebességnél, a kormányfelület és a szárny közti átszívás és/vagy laza lötyögő kormánymozgató mechanika miatt szokott bekövetkezni. Mivel a gömbfejes mechanika miatt lötyögésről nem lehetett szó, a légsebesség pedig alacsony volt, úgy gondoltuk hogy a flaperon (mindkét csűrő enyhén lefele ívelve) miatt történt amelyet véletlenül bekapcsolva hagytunk.
A második startban azonban mindkét csűrőmozgató feladta a harcot, a pilótának oldalkormány segítségével kellett legépészkednie az alapvetően csűrős irányítású gépet.
Tapasztalt pilóta, megcsinálta.

Véleményem szerint ott követtem el a hibát hogy egy torziósan nem jól terhelhető kormányemelőre szereltem a gömbfejet, ami így a tervezett hajlító igénybevétel helyett csavaró hatást is jelentett, és ezzel rendellenesen terhelte a kormányemelőt.
Erre utal a törés jellege is.

Szerencsére ezután megkaptam a gép eredeti, jóval masszívabb kormányemelőit is, és a biztonság kedvéért az összes gömbfejet hagyományos snaperre cseréltem, amelyeket szétnyílás ellen zsugorcsővel biztosítottam. 

2008.06.21.

"Robbanós" lettem!

A kezdeti hibák elhárítása után elhatároztam hogy magam is megpróbálok összebarátkozni a géppel a levegőben.
Kicsit idegesen vártam az alkalmat.
Egyrészt nem voltak igazán sikeresek a korábbi berepülési próbálkozások - tulajdonképpen egy problémamentes start sem volt - másrészt mert több modellező is óvatosságra intett a géppel kapcsolatban, konkrétabban igyekeztek lebeszélni arról hogy ez legyen az első robbanós gépem:
Gyors, alattomos, átesős, rövid törzsű borzalom, repülő tégla és hasonló nem túl hízelgő jelzőkkel illették, ami nem öntött túl nagy bátorságot belém.
Szerencsére egy modellező társam (egyben a gép volt tulaja és a berepülő pilóta :) ezt nem így gondolja, meggyőzött hogy érdemes ezzel a géppel próbálkoznom.

Miután a reptéren gondosan összeszereltem a gépet, többször meggyőződtem a motor üzembiztos járásáról, majd kicsit remegő térdekkel kigurítottam a kifutóra...
Nagy levegő, óvatos gáz, gurul-gurul, gáz fel, gurul, elemeli a farkát, kis magassági és fent van! Az első robbanós felszállásom...
Óvatosan magasságot gyűjtöttem, az egyik legkritikusabb részen ezzel túl voltam - ha felszállás közben áll le a motor, nem lett volna elég magasságom menteni.
Ez után leginkább iskolaköröket repültem fél gázon, de mikor láttam mennyire kezesen reagál és milyen szépen repül (mintha zsinóron húznák, komolyan!) biztonságos magasságban megpróbálkoztam néhány alap műrepülő figurával is. Tudom hogy tiszteletlenség az első repüléskor, de nem tudtam ellenállni, néhány orsó, hátonrepülés, kés, szépen vette a lapot.
Nem akartam egyszerre sok időt repülni, nehogy túlmelegedjen és leálljon az éppen-bejáratott motor - azon kívül szerettem volna magamnak időt (és üzemanyagot) hagyni a másik kockázatos manőverre, a leszállásra... Azt mondják gyors gép, nem kilassítható, ki tudja hányszor kell átstartolnom és újra behelyezkednem.
Egy óvatos lassító kör után egy ereszkedő fordulóval pályairányba helyezkedtem, és magas alapjáraton finom, egyenletes besiklással földet értem.
Annyira meglepődtem a sima leszálláson hogy lassuló kigurulás közben elfelejtettem húzni a magasságit, ezért megállás előtt szép finoman előre billent majd lefejelte az anyaföldet. Nem lepődtem meg különösebben, mert a futószárak hosszúak és a súlypont magasan van, a fű is kicsit magas volt.
A második leszállást már tökéletesnek mondhatom, legalábbis ahhoz képest hogy a második volt :) Kicsit jobban kilassítottam, 3 pontra érkeztem és szépen kigurult utána.

Már sötétedett de még lett volna kedvem egy harmadik startra.
Szerencsére lebeszéltem magam - a "csak még egy utolsót" repülések nem szoktak jól sikerülni :)

Összegezve a fentieket, azt mondhatom hogy a belépésem a robbanós világba problémamentes volt, a Yak-ban pedig nagyon kellemesen csalódtam.
Remélem még sok sikeres start áll előttünk.

[Yak 54 és én]



2008.06.26.

Jó szokásomhoz híven bolhából ismét elefántot csináltam és persze túlvállaltam magam. A Yak egyik repülésén (még augusztusban) pilóta hiba miatt flatter (rezonancia) lépett fel, és a levegőben eltört a vízszintes vezérsík. A géppel le tudtam szállni de a vezérsík cserére szorul. (Erről bővebben a Yak 54 javítása) tartalomban) Egy pár napos javítás helyett több régóta tervezett módosításba is belefogtam, aminek a vége az lett hogy a szezon második felében egy percet sem repültem, ráadásul a gép még mindig nincs kész. Kissé csalódott vagyok emiatt - persze csak magamat okolhatom.
Tanulság: ami jó, ne javítsd meg. 

2008.10.15.