Modellező műrepülő figurák kicsit másként - avagy hogyan NE

Az alább részletezett műrepülő figurák kezdők számára is könnyen elsajátíthatók, előnyük hogy a leszállás bonyodalmait és a gép repítési nap végén történő szétszerelését, tisztítását feleslegessé teszik. Ha a közönség körében nem aratunk velük osztatlan sikert, panaszkodjunk rádiózavarra - ez mindig beválik.

Tájékozatlan olvasóim védelmében bocsátom előre hogy az alábbiak tipikus pilóta- és szerelési hibák karikatúrái, véletlenül sem követendő minták. 

Cigánykerék (forgás a vertikális tengely körül):

Közepes sebességgel, kis magasságon helyezkedjünk be a figurához a pálya vonalában. Döntsük a gépet kés helyzetbe és az oldalkormány húzásával tartsuk meg. szükség esetén a csűrő és a magassági használatával korrigáljuk a gép kibillenési hajlamát. A szárnyvég óvatos talajhoz érintésével kezdjük meg a figurát. A figura hátralevő részében a kormányfelületeken ébredő légerők nem elégségesek a gép mozgásának befolyásolására, de erre általában nincs szükség mert a gép a figurát magától is befejezi.
A megtett fordulatok (és a reptéren szétszóródó alkatrészek) számát a kezdősebesség megválasztásával befolyásolhatjuk. 

Touch-and-go (Avagy cross-country re-kit, Paul K. Johnson után szabadon : )

Középhaladó pilóták kedvelt manővere - kiváló módszer arra hogy a klubtársainkra mély benyomást tegyünk. Hátonrepülésben helyezkedjünk be a figurához a pálya vonalában. Adjunk teljes gázt majd lassan közelítsünk a talajhoz (alacsony áthúzás) hogy megmutassuk ki itt a menő. Ez után következik a figura első része (touch) melyben a függőleges vezérsíkot a talajhoz érintjük, majd a második része (go) amelyben elmegyünk a legközelebbi modellboltba új gépért.
Méltóságteljes elvonulásunk közben a közönség kaján vigyoráról próbáljunk nem tudomást venni. 

Meglepetés (tökéletesen véletlenszerű figura)

Ez a mutatvány tökéletes példája annak hogy gyakran különleges kialakítású gépre vagy speciális technikai megoldásokra van szükség ahhoz hogy egy figura megrepülhető legyen. A figura megkezdéséhez gyorsítsuk a gépet a maximálisan javasolt sebessége fölé. Ha a gép aerodinamikai és szerkezeti adottságai megfelelőek, ehhez elég lehet egy meredek ereszkedés teljes gázon. Ha nem, akkor használhatunk az előírtnál jóval nagyobb emelkedésű légcsavart és/vagy erősebb motort, esetleg szükség lehet a kormányfelületek és a kormánymozgató mechanika módosítására (légrés alkalmazása a kormányfelületek csatlakozásánál, a zsanérok és tolórúd-csatlakozások cseréje laza-lötyögősre). Amennyiben mindent jól csináltunk a kritikus sebesség elérésekor a flatter (rezonancia) jelenség következtében valamelyik (esetleg több) kormányfelület, szárny vagy vezérsík búcsút mond a gépnek. A figura hátralevő része meglepetésszerű és többnyire nemigen befolyásolható.
Ha látványosan sikerül nyugodtan mondjuk azt a többieknek hogy mi vezettük közben. 

Előre bukfenc (negatív G terheléssel járó manőver)

Összeszereléskor lazán húzzuk meg a főfutókon a kerék rögzítő anyákat (önbiztosító anya és/vagy menetrögzítő használata nem szükséges) és a későbbi repítés előtti ellenőrzések során nagyvonalúan feledkezzünk el az utánhúzásról. A fentiek folyományaként valamelyik repülés közben egy vagy több kerekünk a rázkódás következtében leesik majd - ezt nem feltétlenül észleljük vizuálisan.
A figurához úgy helyezkedjünk be ahogy egy leszálláshoz tennénk, ez géptípusonként eltérhet ezért nem térek ki rá részletesen. Az utolsó fázisban ügyeljünk a megfelelő kilassításra/kilebegtetésre, gondolatban - gyanútlanul - készüljünk fel egy tökéletes három pontos leszállásra.
A földet éréskor "megtűző" futószár miatt felbukfencelő gépen őszintén lepődjünk meg. 

Rollercoaster (Hullámvasút)

Erre a manőverre rövid törzsű, közepes vagy nagy felületi terhelésű (scale műrepülő, warbird stb) gép a legmegfelelőbb. Új gép összeszerelésekor a terv/leírás súlypont beállításra vonatkozó útmutatásait gondosan tanulmányozzuk át - majd hagyjuk figyelmen kívül. A súlypontot teli tanknál, saját belátásunk szerint ("jó-lesz-az-úgy-is" módszer) állapítsuk meg. Ha valaki MAC/COG számítást és hasonló ráolvasásokat emleget, hajtsuk el a csudába, hiszen mi értünk hozzá. A kormánykitérések (különös tekintettel a magassági kormányra) tekintetében akár el se olvassuk az útmutatót, nyugodtan alkalmazzuk a legnagyobb kitérést amit a szervók és a tolórudak lehetővé tesznek. Dual rates és expo használata felesleges.
Lássuk a figurát! Amennyiben a felszállással elboldogultunk, hamarosan tanúi lehetünk amint a gépünk szinte magától tökéletes hullámvasút-figurát repül. Sajnos ezt kevésbé fogjuk tudni élvezni mint a közönségünk, mivel a kormányokkal leszünk elfoglalva. Nyugodtan koncentráljunk csak erre - valószínűleg nem leszünk eleget a levegőben ahhoz hogy a leszállás problematikája foglalkoztatni kezdjen. 

Dead stick

A szakzsargon általában a leállt motorral való repülést nevezi így, mi most kicsit tágabb értelmezést adunk a kifejezésnek. A fedélzeti akkut csak egyszerűen helyezzük be a géptörzsbe és tessék-lássék rögzítsük (befőttes gumi, kétoldalú ragasztószalag, ilyesmi). A csatlakozásokat nem szükséges szétcsúszás ellen rögzíteni, az úgyis csak bonyolítja a szerelhetőséget. A levegőben bátran figurázzunk, nyomjuk bele a gépet nagy negatív G terhelésű manőverekbe, orsózzunk mint egy fúrógép, megfelelő modell esetén lomcevak figurával is próbálkozhatunk. A fedélzeti akku előbb-utóbb elszabadul és az akku kábel csatlakozói érzékeny búcsút vesznek egymástól. Ekkor a botokat akár el is engedhetjük és hátratett kézzel (vagányság-faktor 10/10!) figyelhetjük mennyivel szebben és egyenletesebben repül a gépünk ha nem matatunk állandóan a kormányokkal. Szerencsés esetben akár az egyéni távolság/magasság repülési rekordunkat is megdönthetjük - bár rendszerint inkább földig-dugó és hasonló figurák szoktak kisülni belőle. 

Talajvíz kutatás

A magassági kormány bekötésekor hosszú, rugalmas tolórudat alkalmazzunk. A kihajlás ellen való biztosítást (pl. 5-7 centinként) nagyvonalúan hagyjuk el. Biztonságos magasságban kezdjünk olyan figurába amelynél a gép egy szakaszon függőlegesen zuhanva gyorsul (pl. szögletes looping, split-s, stb). Amikor a zuhanásból próbáljuk húzott magasságival kivenni a gépet és az a kihajló tolórúd miatt nem reagál, pánikoljunk be.
Ásóval és csákánnyal közelítsük meg a becsapódás helyszínét, kössünk fogadást a jelenlevőkkel hogy vajon olajat vagy termálvizet találtunk-e. Közben próbáljunk elfeledkezni a tényről hogy ha inkább toljuk a magasságit (ami húzásra veszi igénybe a tolórudat), háton kijöhettünk volna a zuhanásból. 

BreakDance (dying chicken, aka. kapálógép)

Ha a fenti figurákat már magabiztosan gyakoroljuk, tegyünk egy nagy ugrást a helis világba.
Az itt részletezett manőver lényegében egy kis térgeometriai gyakorlat. Elegáns végrehajtásához fa rotorlapátokkal és belső égésű motorral szerelt heli javasolt. A rádiót konfiguráljuk normál (0/10 fok kollektív állásszög) és 3D (-10/+10 fok) beállításokra. A felszállást normál beállításon végezzük, majd rövid helyben lebegést követően hirtelen ötlettől vezérelve a ciklikus állásszög módosításával tetszőleges irányban döntsük meg a helit, majd fordítsuk a hátára. (Haladók a káosz figurával is indíthatnak) A rádiót közben elfelejtettük 3D módba váltani, ennek folyományaként a főrotor és/vagy a farokrotor által rajzolt körlapot metszésbe hozzuk a talaj síkjával.
Taps.
A röpködő alkatrészek elől ügyesen ugráljunk félre. Pontos végrehajtás esetén a heli roncsa break táncost megszégyenítő fürgeséggel pörögve (windmill break elem) a rotorlapátok csonkjaival egy körkörös területen alaposan átmozgatja a talaj felső rétegeit. Még néhány heli és pár zsák fűmag bevetése (értik, bevetése, haha!) árán megtehetjük az első lépéseket egy szép új modellreptér megépítése felé!


Folytatása következik...